Hegymászótársunk és barátunk, kollégánk és oktatónk: Várkonyi László 2010. április 26-án szenvedett tragikus balesetet a Mount Everesten, a világ legmagasabb hegyén. Konyi és Klein Dávid 7200 méteren a viharos szélben úgy döntöttek, hogy visszafordulnak és leereszkednek az alaptáborba(5300m).

Konyi javasolta ezt, mert mindig azt vallotta, hogy a szél minden másnál jobban kimeríti  a testet, lelket és nem érdemes feleslegesen fogyasztani az embernek az erejét. Eredetileg fel szerettek volna menni a kettes tábort kiépíteni 7800 méteren, de ezt elhalasztották.

 

Tiszta, szeles időben kezdtek ereszkedni, rögzített köteleken lefelé. A rögzített köteleket a sherpák teszik be szezon elején, és egész szezonban ezen közlekednek a mászók és a sherpák. Ez egy biztosító kötél, amire a mászók egy biztosítóeszközzel rögzítik magukat, s ami veszély esetén megtartja őket. Így a mászók nem egymással vannak összekötve, hanem egy hosszú fix kötélre. Dávid beszámolója szerint nagyon jó hangulatban voltak, beszélgettek a rájuk váró, megérdemelt pihenőről és megálltak fényképeket készíteni.

 

Egymástól kb. 10-50 méterre vannak a mászók, a képeken is látszik, hogy sokan voltak  a hegyen. Helyi idő szerint dél körül (egy szemtanú beszámolója szerint 12.20-kor) megálltak egy kis dőlésszögű lejtőn. Efölött volt az a jégfal, ami leomlott. Dávid beszámolója szerint robbanásszerű hangott hallott és látta, hogy a jégfal leomlik hatalmas tömbökben. Jamie McGuiness (aki egy nagyon tapasztalt Everest-mászó) végig látta a balesetet és azt mondta, a tömbök Konyit találták el. A jégár valószínűleg elsodorta. A fix kötéllel együtt, ami kiszakadt.

Dávid egy kő emléktáblát készített Konyinak, amit a többi hegymászó-köztük a 2001-ben balesetben elhunyt Gárdos Sándor- táblája mellé helyezett el.

Konyi, nyugodj békében!